2018. január 22., hétfő

Magyarország, fenntarthatóság, megújítás és oktatás

A fenntartható mezőgazdaság fogalma gyakran bukkan fel a közbeszédben, konferenciákon, gyártók prospektusaiban, de konkrét gyakorlati példák ritkán követik az elméleti fejtegetéseket. Egy idealisztikus világban a fenntarthatóság fogalma egy adott erőforrás, rendszer vagy objektum adott állapotának fenntartása.
Stefanovits Pál szerint a fenntarthatóság tízparancsolata így néz ki:

1.      Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges.
2.      Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről.
3.      Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet.
4.      Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt.
5.      Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván.
6.      Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál.
7.      Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed.
8.      Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot.
9.      A talaj termékenységét őrizd meg, sőt - ha lehet - növeld.
10.  Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.

Az alapelvek szépek és kedvesek, de minden elv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle.
Mi kerül ebből megvalósításra Magyarországon az elmúlt 40 évben?

1.      Ne foglalj el a természettől több és jobb földet, mint amennyi okvetlenül szükséges.
Az elmúlt évtizedekben is számos olyan belvizes gyepet szántottak fel, erdőt vágtak ki, amelyeken a termelés kockázatos. Ezért hagyták a helybéliek évszázadokig erdőnek, gyepnek ezeket a területeket, de a területalapú támogatások bármilyen fenntarthatósági elképzelést felülírnak. A szántóföldi termelés arra alkalmatlan vízállásos, szikes, futóhomokos területeken vagy épp meredek hegyoldalakon fenntarthatatlan, de amíg azért fizet az EU, mert valaki területet használ, addig a pénzéhség határozza meg a földhasználatot. Az alkalmatlan területeken néhányan csak a biztosításra hajtanak, nem érdekli őket, hogy terem-e a terület vagy sem.
2.      Ne engedd, hogy a víz elrabolja a talajt a gondjaidra bízott területről.
A magyar mezőgazdaság máig a szántásra épül, annak ellenére, hogy ez a legerősebb talajromboló technológia. A szántás elporosítja a talaj szerkezetét, a termékenységet biztosító talajéletet elpusztítja, a humusztartalmat oxidálja, jelentősen járulva hozzá a légköri CO2 szint növekedéséhez és ezen keresztül a klímaváltozás erősödéséhez. A szerkezetét vesztett, csupasz felszínű föld szabad prédája az esőnek, hordja az erózió a földet, helyenként busznyi vízmosásokat képezve, településeket iszappal elárasztva. Minden évben cikkek jelennek meg újabb és újabb katasztrofális eróziókról Somogyban, Tolnában – nem látszik, hogy működő eróziót megelőző technológiát alkalmaznának a termelők a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapotnak megfelelően.
3.      Ne hagyd, hogy a szél elhordja a földet.
A szántott, élő növény vagy mulcstakaró nélküli laza szerkezetű földeket könnyen megkezdi a szél. A homokos, löszös területeken is semmibe veszik a mezővédő sávok szerepét és a talajtakarás fontosságát, meztelenre szántott földek érik egymást, amelyről akadály nélkül hordja a szél a maradék talajt. A mezővédő fasorok „zöld energiaként” a hőerőművekben vagy háztáji kazánokban végzik, végtelen táblákon megszakítás nélküli monokultúrák és halottra szántott talajok váltogatják egymást.
4.      Fölöslegesen ne taposd, ne tömörítsd a talajt.
Az egyre nehezebb traktorok és gépkapcsolatok olyan mélyen kialakuló talajtömörödést okoznak, amelyet már nem ér el a lazító sem. A tömörödött talajban a növények gyökerei nem tudnak mélyre hatolni az aszályban oly fontos víztartalékokért, de a csapadék sem tud gyorsan beszivárogni a mélybe a talprétegeken keresztül. Ennek eredményeként súlyosbodnak az aszálykárok, ami mellett párhuzamosan egyre több a belvizes terület is. A tömörödött földek pedig a növénybetegségekért felelős kórokozók melegágyai is.
5.      Csak annyi trágyát vigyél a talajba, amennyit a növény kíván.
A tápanyag gazdálkodásban az érett szerves trágya már csak egzotikum, az állattartás eltűnésével a legtöbb területre alig vagy egyáltalán nem kerül ki még nyers trágya sem. A nagy állattartó telepek környékén azonban a trágyázási tilalmat és nitrát határértékeket semmibe véve locsolják a hígtrágyát vagy szórják a nyers trágyát télen is, a szabályok megsértését diszkrét félrenézéssel kezelik a fenntarthatósági reklámokban oly élenjáró hatóságok.
6.      Csak jó vízzel öntözz, anélkül, hogy vízfölösleget okoznál. Az öntözött területek mérete igen alacsony az országban, az öntözőcsatornák egy része gondozás hiányában tönkrement, az öntözés törvényi és gazdasági feltételei feleslegesen megnehezítik új öntözési kapacitás biztosítását. A vagyonbiztonság romlása miatt sok helyen nem is érdemes semmi fémből készültet kint hagyni a földeken, így az aszályok enyhítése egyre kevesebb helyen valósítható meg. A vízminőség azonban általában jó a mély öntöző kutaknál, anyagi okok miatt pedig spórolnak a vízzel.
7.      Ne keverj a talajba olyan anyagot, amely nem bomlik el benne, hacsak nem javítási céllal teszed.
A melioráció már nem divat a pén
zhiány miatt, a szennyvíziszap és ipari hulladékok kijuttatása szabályzott.
8.      Ne vigyél a termőföldre mérgező anyagot, amely tönkreteszi az élővilágot.
A különféle vegyszerek évtizedekig fennmaradó talajterhelést okozhatnak, amelynek csak a pénzügyi lehetőségek szabnak határt. A tisztán termelő vagy biogazdálkodással foglalkozó szántóterületek aránya mindössze 1-1,5% az országban.
9.      A talaj termékenységét őrizd meg, sőt - ha lehet - növeld.
A talajok termékenysége már a minimumon van, ezt a szintet próbálják fenntartani, inkább kevesebb, mint több sikerrel. A termesztési technológiák azonban most is az ötvenes évek szintjén vannak, a szántás domináns, a trágyakijuttatás elenyésző, a termékenységet javító, talajmegújító technológiák terjedése nagyon alacsony.
10.  Ne feledd: a talajon nem csak állsz, hanem élsz is.
Ez az emlékeztető nem játszik sok szerepet a magyar termelők többségénél. Az értékmérő a hozam maximalizálása, bármilyen áron, a megtermelt terménnyel a nagy termelők már semmilyen kapcsolatban nem állnak. Van olyan gazda, aki búzát termel eladásra és másnál veszi a lisztet a kenyérhez, pontosan tudja, hogy amit elad, az nem alkalmas emberi fogyasztásra a használt permetszerek miatt, de már rég nincs kapcsolata a termőfölddel a nagy traktorok légkondicionált fülkéjében.

Az EU és ezen keresztül Magyarország mezőgazdaságában a fenntarthatóság propagandája jelentős szerepet kap, a használt eszközkészlet azonban továbbra is az ötvenes évek, szántásra épülő agráriparának megfelelő, tovább súlyosbítva a támogatások valóságtorzító hatásával.
A fenntarthatóság gyakorlata lesújtóan sikertelen, mert olyan eszközökkel és technológiával próbálják továbbra is a fenntarthatónak képzelt termesztést végezni a leromlott földeken, amelyek bizonyítottan alkalmatlanok rá. A fenntartható technológiák között szerepeltetik az ugarolást is, mely során válogatás nélküli gyomnövényekkel teli vagy csupaszra művelt táblák kapnak jelentős zöldítési támogatást.

A mezőgazdaságban a legfontosabb erőforrás a talaj, amely a termékenysége végóráit éli.
Több felmérés szerint már csak néhány évtized van hátra a talajoknak és nem lesz elég termés a növekvő népesség ellátásához. Az átlaghozamok a 2000-es évek eleje óta egy helyben állnak, az egyre szélsőségesebb időjárás miatt egyre kockázatosabb a termelés. A foszfor és káliműtrágya alapanyagai kimerülőben, már csak néhány évtized van hátra ezekből az erőforrásokból is.
A fenntarthatósági alapelvek érvényesülése sehol nem látszik, sőt romlik a talajok és az élő környezet állapota is.

Milyen állapotot szeretnénk akkor fenntartani a fenntartható mezőgazdasággal?
Azokat a lepusztított, kizsarolt földeket amelyek többsége műtrágyák nélkül még az önköltséget biztosító hozamot sem képes elérni? Az ökológiai sivatagokat, ahol már nem látni élő rovart és madarat? A mikrobiális életben és humuszban elszegényedett földeket? A betonra tömörödő vagy épp szerkezet nélkül szétporló szántásokat?
Egyszerűen kimondhatjuk, hogy a fenntartható mezőgazdaság eddigi gyakorlata nem vált be.
Egy leromlott erőforrásokkal súlyosbított rendszer nem fenntartható, mert önpusztító spirálban romlik egyre jobban.
Ahogy Gabe Brown, a Regenerative Agriculture nagy hatású, úttörő képviselője mondja:
A fenntartható már nem elég.
Megújításra van szükség.

Föld télen a magyar mezőgazdaság "fenntartható" és HMKÁ gyakorlata szerint
Föld télen a Talajmegújító Mezőgazdaság gyakorlata szerint
Megújítás nélkül az erőforrások már nem lesznek képesek ellátni minket és a megújításhoz olyan szakemberekre van szükség, akik képesek az öntermékeny talajok létrehozására, nagyságrendekkel gyorsabban, mint a természet képes volna regenerálni magát.

A Talajmegújító Mezőgazdaság – Regenerative Agriculture témát több mint 4600-an követik a faceboookon, olvassák a fórumokon, több tízezres látogatószám jelenik meg egy-egy cikknél, több ennyi embert értem el legalább újságcikkekkel, tévériportokkal a valóban fenntartható és bárki által alkalmazható technológiák terén, sok ezren ültek már az alapozó TMMG előadásaimon
Több év szervezés és egy év egyeztetés után végre lehetőség nyílt, hogy a magyar felsőoktatásba is bekerülhessenek az elmúlt 10-15 év legnagyobb hatású, gyakorlati tapasztalatai a termékeny talajok létrehozására.
Magyarországon a SZIE indította el azt a szakot, ahol a talajok megújításához szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket megszerezheti az érdeklődő.
Ez olyan páratlan tudásanyag, amelyet egyetlen más szakon sem ér el senki, a képzés gyakorlati idejét a talajmegújító mezőgazdaság technológiáit alkalmazó, sikeres gazdaságokban tölti a tanuló. Ez nem a papírfenntarthatóság tudása, hanem élő, működő rendszer, amelyet bárhol tudunk alkalmazni és mindenhol a termékenység javulása, az öntermékeny ciklus megteremtése, a csökkenő vegyszer- és tápanyaghasználat mellett a stabil hozamok az eredmény.
A legfontosabb alapfeltétele azonban a TMMG-nek, az eke elhajítása, a szántás megszüntetése.
Bármely tananyag, amely megengedi a szántást a fenntarthatóság jegyében, mindegy, hogy konvencionális vagy biogazdálkodással kapcsolatos és nem használ rendszerben takarónövényeket és mikrobiológiai oltóanyagokat, az nem fenntartható formája a mezőgazdaságnak.

Egy éve igyekeztünk minden fórumon a képzést meghirdetni és minél több érdeklődőhöz eljuttatni az információt.
A jelentkezési határidő a héten lejár és a szak nem fog elindulni, ha nincs legalább 15 jelentkező.
Úgy tűnik, nincs Magyarországon 15 olyan ember, akinek fontos volna a talajok termékenységének helyreállítása, a fenntartható termelés megalapozása.
A vásárlók a pénztárcájukkal szavaznak a fenntarthatóság mellett, a szakemberek a munkájukkal.
Ha egyik sem változtat, 
gyermekeinknek már nem lesz termőföldje és jövője.

A hét végéig, azaz 2018 január 26.-ig lehet jelentkezni a talajmegújító technológiákról szóló Talajerő-gazdálkodási szakra Dr. Bíró Borbálánál  a 06030 7200663 telefonszámon.
Még öt jelentkezőre várunk.

SZIE Biológiai talajerő-gazdálkodási szakirányú továbbképzési szak jelentkezés:

SZIE Biológiai talajerő-gazdálkodási szakirányú továbbképzési szak tanterv:


1 megjegyzés:

Hiba történt a modul működésében